| ||
Sziasztok! Szeretném leírni én is a mi történetünket, talán tudok segíteni másokon, akik hasoló cipőben járnak. Három gyerekünk van, egy 11 éves nagyfiú, egy 8 éves kislány és egy 15 hónapos kisfiú. Mindhármójukat szoptattam kisebb nagyobb nehézségek árán. Mindegyik alkalommal iszonyatos sok tejem volt. Azt gondoltam, mennyivel egyszerűbb a dolgom azoknál, akik a tejszaporítással kűzdenek. Fenét! Egyik véglet sem jó, de lehet rajta változtatni! A nagyfiam nem olyan sokáig tudott szopizni, mert 5 hetes korában begyulladt a mellem, és ez végig kísért egészen az 5. hónapig. Az akkori hozzáállás a szoptatáshoz az orvosok, védőnők részéről az volt, hogy akkor el kell apasztani a tejet, ha ennyi macerával jár. Mit tudtam én, hogy mit kell ilyenkor tenni? Se tapasztalt barátnő, se internet, se fórum nem volt még a közelemben, ahol tanáccsal tudtak volna ellátni. Ezért a tanácsot a szakemberek jelentették és adták, így elapasztottam. Második alkalommal már tudatosabb és tapasztaltabb voltam. Fejtem és fejtem, még tejet is adtam le az anyatejgyűjtőknek, de ezek ellenére is begyulladt a mellem. Jöttek a már jól ismert kínok, de nem adtam fel. 11 hónapig tudtam anyatejjel etetni a kislányom, aki végül maga hagyta abba a szopit egyik napról a másikra. Harmadik gyereknél azt gondoja az ember, már sok mindenen átesett, tud mindent - vagy majdnem mindent -, és meglepetések nem igazán érhetik. Hát, nem így van. Igaz, meglepetésként nem ért, hogy a picim 9 hetes korában újra begyulladt a mellem. Viszont azt álmomban sem gondoltam, hogy hosszú hónapokon át fogok ezzel a problémával szenvedni. Rá kellett jönnöm, hogy 1. egyáltalán nem előny a sok tej, 2. én sajnos ilyen alkat vagyok. Meg kellett tanulnom kezelni a helyzetet. Tulajdonképp most már utólag tudom, hogy minden egyes alkalommal tejcsatorna elzáródásom volt. Ami azt eredményezte, hogy a tej folyamatosan termelődött, a mellem dagadt és keményedett, viszont a pici kiszívni nem tudta. Ennek következtében azt hittem megőrülök a fájdalomtól. Magas lázam volt, és még a karomat is alig tudtam emelni. Teljes elkeseredettségemben még a tej elapasztásán is törtem a fejem, de egy szoptatási tanácsadó ismerősöm és a védőnőm nagyon segítőkészek voltak. Öntötték belém a lelket és rengeteg praktikával, segítséggel, tanáccsal láttak el. Az összes közül a sertészsíros dunszt vált be, mellé pedig a baba, mint mellszívó. A létező legjobb mellszívó!!!!! Meg persze fejtem, fejtem, fejtem. Nem lett teljes happy end a történetből, mert havonta gyulladt be a mellem, havonta szenvedtem meg a gyógyulást, de megfogadtam, nem apasztom el akkor sem!!! Ma már 15 hónapos a kisfiam, és még mindig szopizik. Már nem kűzdök gyulladással a mellemben kb. 4 hónapja. Nagyon boldog vagyok, még is sikerült megcsinálnom, és nem adtam fel! Valószínűleg, ha nem így történik, akkor is egy egészséges kisemberke válik belőle. Inkább a lelki békém érdekében volt fontos, hogy ezt így csináljam. Sokszor éreztem, hogy annyira béna és szerencsétlen vagyok. De most úgy érzem, még sem vagyok az!!!! Amikor ránézek a kicsimre evés közben, nagyon nagy boldogság fog el. Kívánom másoknak is, hogy átéljék ezt az érzést!!! Mindenkinek kívánok nagyon sok tejet, türelmet, kitartást és örömöt a szoptatáshoz!!! Üdv Anett | ||
